Az alábbi cikket a Pénzmágnes című újságban találtam, érdemes elolvasni. Én maximálisan egyet értek vele:


ÚT A CSIRKE FAR-HÁTHOZ
Tudod, kitől kapsz majd nyugdíjat?

Kezdjük az elején! Mit jelent az, hogy jó nyugdíj? Az attól függ. Van, akinek havi 60.000 forint már remek lenne, van akinek 500.000 forint is kevés.

Szerintem egyetlen dolog számít! Mielőtt nyugdíjba vonultunk, megkaptuk az utolsó fizetésünket, aztán a következő hónapban először csenget a postás a nyugdíjunkkal. A kérdés a következő: hogy aránylik a kettő egymáshoz? Mennyivel kevesebb (vagy több) az első nyugdíjunk, mint az utolsó fizetésünk? Mert mindenki kialakította az életmódját, beállította egy bizonyos jövedelmi szintre, ehhez szokott hozzá, tehát ehhez képest fogja mérlegelni, értékelni a nyugdíját.

A magyar nyugdíjrendszer fénykora 1965 és 1980 között volt. Ebben az időszakban, ha elég hosszú volt a munkaviszony, akkor az első nyugdíj lényegében megegyezett az utolsó keresettel. Ennek oka azonnal látható, ha ránézünk Magyarország lakosságának korfájára.
Ebben az időszakban az első (és a második) világháború pusztítása nyomán igazából nagyon kevesen érték meg a nyugdíjas kort, viszont ekkor lépett munkába az ötvenes évek elejének nagy létszámú nemzedéke, a „Ratkó – gyerekek” tömege. (Ez az első hatalmas kiugrás a korfán.) Ebben a korszakban az államnak a kisszámú nyugdíjas és a nagyszámú dolgozó mellett telt a nagyvonalú ellátására. Ez az arány aztán fokozatosan romlott, mára az első nyugdíj és az utolsó fizetés aránya 63%. Ez a szám nagyon nagy szórást mutat, magas jövedelem esetén nagyon nagyot eshet. Ismerek olyan friss nyugdíjast, akinek a korábbi nettó 680 ezer forintos utolsó fizetése után az első nyugdíja 195 ezer forint lett. Erre persze sokan irigyen sóhajtanak fel, de ez akkor is kevesebb, mint a harmada a korábbi jövedelmének. Bocsánat, te hogy élnél meg a korábbi jövedelmed harmadából?

A nyugdíjrendszer következő töréspontja 2013. január elseje lesz. Ez kulcsfontosságú időpont. Ha ránézünk a korfára, akkor láthatjuk, hogy ebben az időpontban kezd nyugdíjba vonulni a Ratkó – korszak nagyon nagy létszámú korosztálya, helyettük viszont egy nagyon kis létszámú korosztály lép dolgozó (vagyis adó – és járulékfizető) korba. Évtizedek óta tudjuk, hogy ez egy nagyon válságos időpont lesz, és ha valami nem történik, akkor a nyugdíjrendszer összeomlik. Erre politikusaink végtelenül szellemes megoldást találtak ki. Még 1997-ben a Horn – kormány idején meghozták a „A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. Törvény”-t, amely drasztikusan megváltoztatja a nyugdíjak összegét 2013 január elsejétől. 15 évre előre! Így senkinek sincs oka tiltakozni, hiszen már réges – rég tudhatta előre, mi vár rá!

Hogy mekkora is lesz ez az ugrás, az nehezen kiszámítható. Nyilván nem fog egyetlen politikai kampánybeszédben sem részletezésre sor kerülni, pedig bárki biztos lehet benne, ha negyvenes-ötvenes éveit tapossa, hogy az életét ez jobban befolyásolja majd, mint a négyes metró építése. Én a legkorrektebb forrásnak az Augosztinovics Mária – Köllő János: Munkapiaci pálya és nyugdíj, 1970-2020 című tanulmányát találtam.

A szerzők a következőket jósolják a 2013. január elseje után nyugdíjba menők számára – az utolsó jövedelmük alábbi százalékaira számíthatnak, mint nyugdíjra:
Be nem jelentett jövedelmek esetén:         0%
Átlag körüli jövedelem:            40%
Átlagjövedelem duplája:            30%
Átlagjövedelem háromszorosa:        25%
(Az átlagjövedelem háromszorosa feletti jövedelemrész után várhatóan már nem jár nyugdíjrész!)

Mit jelent ez? Először – s ez meglepő: 2013 után nagyon sokan egyáltalán nem fognak nyugdíjat kapni. A törvény ugyanis úgy szól, hogy akinek nincs legalább 20 év nyugdíjjárulékkal fedezett munkaideje (fantasztikusak a törvényalkotók megfogalmazásai!), az egyáltalán nem jogosult nyugdíjra. Ez újdonság, hiszen jelenleg több százezer ember úgy kap nyugdíjat, hogy egész életében egy forint nyugdíjjárulékot, sőt semmiféle adót sem fizetett. Ilyenek pl. a mezőgazdasági őstermelők vagy az egész életükben háztartásbéliek. Ez a lehetőség 2013 januárjától megszűnik. Aki rendes járulékfizetőként nem dolgozott legalább 20 évet, az nem kap semmiféle nyugdíjat. Itt jut eszembe a korábbi táblázat legalább 40 évi munkaviszonyra van számítva, aki csak 20 évet dolgozott, az ennek csak a felét kapja…

Tegyük fel, hogy legalább 40 évet becsületesen bejelentve, a járulékot fizetve dolgozott valaki, akkor számszerűsítve mire számíthat? Ha valakinek mondjuk nettó 100.000 forint volt a (bejelentett) fizetése, akkor kb. nettó 40.000 forint nyugdíjra számíthat. Ha 200.000 forint volt a fizetése, akkor 60.000 forintot hoz a postás és ha ennél is jóval több volt a fizetése, akkor nagyjából 75-80.000 forintig is felmehet a nyugdíj.

Amikor ezeket elmondom egy Pénzügyi Tervezési Műhelygyakorlaton, akkor a teremre mindig nagyon nagy csend szokott telepedni, pedig a dolog még nem érte el a mélypontját. Ugyanis van egy másik nagy csúcs a korfán, a hetvenes években született GYES nemzedék korosztálya. Itt jelentek meg egyrészt a Ratkó korszak nemzedékének gyerekei és a GYES bevezetése nagyon fellendítette ebben a korosztályban a gyerekvállalási kedvet. Ők mire számíthatnak nyugdíj szempontjából?
Erről nagyon nehéz információt szerezni, hiszen ez csak 2035. utáni probléma, és ezzel “normális” politikus nem foglalkozik. Van egy kollégánk, aki részt vesz a Nyugdíjas Kerekasztal munkájában. Az ő elemzésük szerint erre az időszakra a nyugdíjat felváltja egy egységes “nyugdíj segély” kb. 100 euró nagyságban. De ez akkora már nem okoz problémát, hiszen addigra már mindenki tudja, hogy a nyugdíjra valót magának kell összeraknia.
Mi a tanulság ebből? Politikusaink arra számítanak, hogy a saját nyugdíjadat a saját megtakarításaidból fogod fedezni. Ne okozz nekik csalódást! Ha azt hiszed, rájuk támaszkodhatsz, akkor tévedsz! Ismét kiderül az ősi igazság: csak saját magadra számíthatsz!