<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Talán soha nem volt arra nagyobb szükség, mint a mai világunkban, hogy az emberek anyagilag és lelkileg is stabilak legyenek. A kettő alapvetően összefügg. Napjainkban egy teljesen új világban kell helyt állnod, olyan világban, amilyenről gyerekkorodban nem is hallottál. Olyan világban, ahol sokaknak már megy ez. Tehát nagyon nehéz dolgod van. Annyi információval áraszt el a média, hogy nagyon komolyan kotorászni kell, ha a mocsok aljáról ki akarod bányászni a neked való kincset. Azt, hogy embernek születtél, nem magadnak köszönheted. Nem tettél érte semmit. Itt vagy, ez szerencse. Csak az ember képes arra, hogy valami pluszt hozzon létre a világban, valamit, ami belőle fakad. Áldás, hogy ember vagy, használd ki!

Ehhez még annyit szeretnék hozzáfűzni, ami az én történetem, hogy emlékszem a gyerekkoromra, mikor azt mondta a nagypapám, hogy „kislányom most elmegyünk nyugdíjba. A kiskertünkben megtermeljük a konyhára valót, nektek is ezzel tudunk segíteni.” Most mit hallok a nyugdíjastól? (Már ha megéli a nyugdíjat) Hogy „el kell mennem nyugdíj mellett dolgozni, már ha kapok valamilyen munkát, mert nem tudom kifizetni a rezsim, nemhogy a gyermekeimnek segítsek.” És ami a legrosszabb, hogy a fiataloknak, a középkorúaknak nincs már munkalehetőség. Egy mondatot azt hiszem soha nem fogok elfelejteni, amit 87 éves anyósom mondott, akit én nagyon tisztelek és szeretek, felnevelt 7 gyermeket, köztük az én páromat, akiért én nagyon hálás vagyok neki. Ez a mondat így hangzott: „Lányom sok mindent megéltem már, de ilyen rosszat, ami most van, még nem!”